A kb. 15 perc hosszú, háromtételes műről a zenetudósok megállapíthatják, hogy kinek a hatása érződhet rajta, a zeneszerző szigorú apja pedig három harmóniavezetési hibát talált benne, de mindez nem változtat azon, hogy a zseni kézjegye bizony ott van rajta. Hogy mi lett belőle, azt remekül példázza a húsz évvel később komponált c-moll szerenád, amelynek különlegessége a szórakoztató zenei rendeltetéssel nehezen összeegyeztethető, tragikus és drámai c-moll hangnem. A mű terjedelmében és négytételes felépítésében a szimfóniákra emlékeztet, különösen szép példája annak, hogy Mozart mennyire ismerte és szerette a fúvós hangszereket. Bámulatos, ahogyan az egyes hangszerek sajátos hangszínéhez, játékmódjához illő szólamokat megírta. Hangversenyünkön világhírű vendégelőadót üdvözölhetünk Hansjörg Schellenberger német oboaművész és karmester személyében. Húsz évig (1980–2001) volt a Berlini Filharmonikusok szóló-oboistája, még Karajan idején. Azóta mint szólista, kamarazenész és tanár tevékenykedik, számos hanglemeze jelent meg. Műsorunk számára igazi jutalomjáték, a közönség számára pedig gyönyörűség az általa tolmácsolt darab.
Műsor:
W.A. Mozart: Esz-dúr szimfónia Nr.1, K. 16
W.A. Mozart: Szerenád nyolc fúvós hangszerre, c-moll, K. 388
C. Gounod: Kis szimfónia
J. Haydn: c-moll szimfónia Hob. I:52
Vezényel és oboán közreműködik: Hansjörg Schellenberger
